Szerző

Barna Ignác

fogorvos, költő és tanár

1822. február 2. — 1894. november 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 401 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 9.

Megosztás

Címkék

Barna Ignác

A költő és világa

Mint éhes ölyv ártatlan martalékát
A sors széttépte a költő szívét.
Sötét felhők borítják láthatárát,
Csüggedve néz a végtelenbe szét.
Elnémult ajka, szú emészti lantját.
Lantját a szú vad kínok életét. -
Zokogva sír, de sírjon is a lélek,
Haldoklik nyelve Árpád nemzetének.

Nem, nem lehet! túl a borús határon,
Verőfényben mosolyg a nyájas ég,
S hiszem oh ég! hogy vérfördő hazámon
Kegyarcod szendén fog ragyogni még.
Hiszem, hogy a most zordon pusztaságon
Illatözönben fördik meg a lég,
Megzendül a dal - s ha magát kisírta:
Zeng fönnen újra mint a víg pacsirta.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!