Szerző

Thurzó Lajos

költő és újságíró

1915. július 19. — 1950. április 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 464 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 8.

Megosztás

Címkék

Thurzó Lajos

Hangulat estefelé

Fák levelén, arany szalmán
Hűs szél suhan finom nesszel.
Szivemre hullt szép hangulat
Megfogott és nem ereszt el.

Könnyű bilincs csörren rajtam,
Szabad vagyok — láncra verten,
Aranyával nap hinti be
Szemem, szám és szivem lelkem.

Rámnevetnek sor bokorból
Bab, borsó meg krumpli, lencse.
Fonál nyúlik, mint napsugár,
Végén pók csüng: jó szerencse.

Feszülő kék égi tájon
Gólya libeg lomha körrel.
Remegő kék bokor alján
Libánk motoz piros csőrrel.

Eső esett. Fa levelén
Nap sugara meg-megcsillan,
Hulló csöndben fürgén, puhán
Fecskék acél teste illan.

Föl az égre bár szállhatnék
Sok csodától lelkesülve
Csókot dobnék e világra
Felhő csipkés szélén ülve

Zengő kedvvel rádobolnék
Kéklő égi ablakokra,
S vidám szívvel ráköszönnék
A kifestő csillagokra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!