A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,
U - - U - - - - - - U U
Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
- U - U U - U - U - U U
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
- - - - - U U U - - - -
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
U - U U U - U - U U - U
Az aranyos felhők tetején lefestve
U U U - - - U U - U - U
Mosolyog a híves szárnyon járó estve;
U U U U - - - - - - - U
Melynek új balzsammal bíztató harmatja
- U - - - - - U - - - U
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
- - -U U - - - U - - U
A madarkák meghűlt fészkeknek szélein
U U - - - - - - - - U-
Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
- - - - - - - - - - UU
A kis filemile míg magát kisírta,
U - U U U U - U - U - U
Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
U U - - U - - - U U - U
A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
U U - - U U - - - U - U
Barlangjában belől bömböl a mord medve. -
- - - - U - - U U - - U
Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,
- U - - - - - - U U - -
Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
- - U U- U U - - - - -
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
- - U U - U U U - - U U
A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
U U - - - - - - - - U -
Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,
- U U - - - U U - - U -
Lankadt kebelembe életet öntsetek!
- - U U - U - U U - U -
Mit érzek?... míg szólok, egy kis nyájas szellet
U - - - - U - - - - - -
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
- - - - UU - U - U - -
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
U U - - - U U - - - U -
Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
- - - - U - U- U - U -
Melybe a gráciák örömmel repűlnek,
- U - - U- U - - U - U
A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;
U U U - - - - - UU - -
Hol a csendes berek barna rajzolatja
U U - - U - - U - U - U
Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
U - U - - - - - - - - U
Egyszóval, e vídám melancholiának
- - U U - - U - U U- -
Kies szállásai örömre nyílának.
U- - - UU U - U - - -
Késsél még, setét éj, komor óráiddal,
- - - U - - U U - -- -
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:
U - - - U - U - - U- U
Úgyis e világba semmi részem nincsen,
- U U U - U - U - - - -
Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;
- - - - - U - U U - - -
Mikor a világnak lármáját sokallom,
U U U U - - - - - U - -
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,
U - - - - - - U - - - -
Mikor az emberek körűltem zsibongnak,
U U U - U - U - - U - -
S kényektől részegen egymásra tolongnak.
- - - - U U - - U U - -
Bódult emberi nem, hát szabad létedre
- - - U U - - U - - - U
Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?
- - - - - - U - - U - U
Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,
U- - U U - U- - U - -
Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.
- - - U U - - - - - - -
Mért szabtál hát határt önfiaid között;
- - - - U - - UU- U -
Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.
- - - - - - - - U U U -
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
U U U U U- - U - - - U
Miolta a miénk nevezet elűle.
U- U U U- U U U U - U
Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,
- U U - - - - - - - - -
Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,
U - - U - - - U - - - -
S többet: mert még akkor a had és veszettség
- - - - - U U U - U - -
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
- - - - U - - U - - - -
Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,
- - - - - U - U U - - -
Nem született senki gazdagnak, szegénynek.
- U U - - U - - - U - U
Az igazságtévő határkő és halom,
U U U - - - U - - - U U
A másét bántani nem hagyó tilalom
U - - - U U - U - U U -
Nem adott még okot annyi sok lármára,
U U - - U U - U - - - U
Mert az elégség volt mindennek határa.
- U U - - - - - - U - U
Nem állott volt még ki a kevély uraság,
U - - - - U U U - U U -
Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;
- - - - - - - U U - U -
S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,
- U - - - - U - - U U -
Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.
U U - - - - - - U U U -
Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,
- - - U U - - - - - U-
Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,
- U - U - - - - - - U-
Melyből boldogokká tudja őket tenni,
- - - U - - - U - - - U
Azaz tonkin fészket legyen miből venni.
U - - - - - U - U - - U
Nem bújt el a fösvény több embertársától,
- - U U - - - - - - - -
Hogy ment legyen pénze a haramiától,
- - U - - U U U U U- -
Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,
U - - - - - U - - U - -
Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.
- U U - - - - U - U U -
Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,
U - U U - - U - U - - U
És a mezők körűl vagynak barázdolva;
- U U - U - - - U - - U
Az erdők tilalmas korlát közt állanak,
U - - U - - - - - - U -
Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;
- - U U U - - UU - U U
A vizek a szegény emberekre nézve
U U U U U - - U - U - U
Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.
- - - - - U - - - - - U
Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,
U - - U U - - U - - U -
Melyet árendába nem ád még a világ.
U U - - - U U - - U U -
Te vagy még, éltető levegő! amelyen
U - - - U - U U - U U U
Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.
- U - U - - - - - U U -
Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,
- - - - - - - - - - UU
Ingyen is hallgathat minden emberfia:
- U - - - - - U - - UU
S titeket, óh édes erdei hangzások,
U U U - - U - UU - - -
Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:
- - U U U - - U - - - -
Mikor a mesterség gyáva hangjainál
U U U - - - - U - UU -
A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.
U - - - U - - - - - U -
Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
- - - - - U - - U - - U
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
U U U - - - - U - U - -
Melynek én örökös főldesura lettem,
- U - U U - - U U U - -
Mihelyt teáltalad embernek születtem.
U - U- U U - - - U - U
| A
A
B
B
C
C
A
A
D
D
E
E
C
C
C
C
C
C
C
C
C
F
G
G
H
H
A
A
I
I
E
E
J
J
K
K
L
L
C
C
B
B
M
M
H
H
N
N
O
O
B
B
K
K
I
I
P
P
C
C
Q
Q
D
D
R
R
F
F
L
L
A
A
B
B
G
G
C
C
E
E
R
R
G
G
B
B
C
C
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|