Amint a Bosporus Európát mossa,
U - U - U U UU - - - U
Másfelől Ázsia partjait csapdossa,
- U - - UU - U- - - U
Itt büszke habjai dicsekedve folynak
- - U - UU U U - U - -
Kevély fala alatt Konstancinápolynak,
U - U U U - - - U - - U
E másik Rómának pompás düledéki
U - - - - - - - U U - U
Borzasztó árnyékot bocsátanak néki.
- - - - - - U - U - - U
De jöszte be, Múzsám, a városba velem,
U - U U - - U - - U U -
Téged nem rettenthet itt semmi félelem.
- - - - - U - - U - U -
Mennyi kincs, óh Múzsám! mely sok gyöngy s patyolat,
- U - - - - - - - U U -
Mennyi nép, melyet visz csak egy parancsolat!
- U - U - - U - U - U U
A tágas utcákon sok veres selyembe
U - U - - - - U - U - U
Őltözött törökök találkoznak szembe.
- U - U U - U - - - - U
Kevélyen ugratják az arabs paripát,
U - U - - - U U - U U -
Szíván ázsiai dohánnyal tőlt pipát.
- - - UUU U - - - U -
Csillámló kardjoknak gazdag brilliántja
- - - - - - - - - U- U
Az olcsó aranyat megvetéssel szántja.
U - - U U - - U - - - U
Itt néz ki egy dáma, de irígy fátyola
- - U - - U U U - - U U
Minden szépségeket tőlünk béburkola.
- - - - U - - - - - U U
Jer, Múzsám, láthatsz még sok száz szebbet szembe,
- - - - - - - - - - - U
Hogyha bémégy ama firhangos hárembe.
- U - - U U - - - - - U
Ez olyan magazin, vagy inkább kalitka,
U U - U U - U - - U - U
Amelyben csirippol a császárnak titka.
U - - U - U U - - - - U
Oly templomsekrestye, melyben a zultánnak
- - - - - U - U U - - U
Erőt, egészséget sok hívek kívánnak.
U - U - - - - - - - - U
És ha érkezése hallatik Szelimnek,
- U - U - U - U - U - -
Sok száz előkontyú turbékol egy hímnek.
- - U - - - - - U - - -
Mikor excerpálni akar únalmába,
U U - - - U U U - - - U
Bémegyen e dáma-bibliothékába,
- U U U - U - U- - - U
Hol sok ázsiai pergamen membrána
- U - UUU - U - - - U
Író pennájának megnyílni kívánna.
- - - - - - - - U - - U
De kisiess, Múzsám, mert majd a császárnak
U U U- - - - - U - - -
Dactilust éneklő múzsáihoz zárnak.
- U - - - - - -U - - U
A szemfűl heréltek utánad zúdulnak,
U - - U - U U - - - - -
Jer más oldalára a fénylő Stambulnak.
- - - U - U U - - - - U
A roppant templomok, nézd, miként kérkednek
U - - - U - - U - - - -
Nevével a bennek lakó Muhamednek!
U - U U - - U - U U - U
Amelyekbe sok szent bőgéseket halla
U U - U - - - - U - - U
Az ezekben igen gyönyörködő Alla,
U U - U U - U - U - - U
Ki örűl, hogy nevét a felhőkre hányja
U U - - U - U - - U - U
Zőld selyem turbánban fénylő muzulmánja,
- U - - - - - - U - - U
S könyörűlvén hozzá esdeklő táborán,
U U - - - - - - - - U -
Szentebb lesz az ilyet ígérő Alkorán.
- - U U U U - - - - U -
Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek,
U U - - U - - - U U U -
Melyek a fellegek közé rejteztetek!
U U U - U - U - - - U -
Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
U - U - - U U U U - - U
Fényével az égi holdak számát toldja.
- - U U - U - - - - - U
Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona
- U - U - - - - - - U U
A szentség színével bémázolt babona!
U - - - - - - - - U U U
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
U U - U U U U - - - - -
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
- - - - - - U - - U - -
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
- - U U - - U U - - - -
A vitézek kardján s a népek bilincsén?
U U - - - - U - - U - -
Míg az emberi nem hajdan a természet
- U - U U - - U U - - U
Együgyű keblében nyugva heverészett,
U U - - - - - U U U - -
Nem emelted még fel kiáltásod szavát,
U U - - - - U- - - U -
Hogy keresd a vak éj fiainak javát.
- U - U U - UUU - U -
Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség,
- - - U U - U U- - - -
Nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség.
- - U - - - U U - U - -
Állott a Természet örök építménye,
- - U - - U U U - - - U
Élt az emberiség legszentebb törvénye.
- U - U U - - - - - - U
De miólta ennek sok romlást szenvedett
U U- U - - - - - - U -
Oldalába raktad, bal madár! fészkedet:
- U - U - - - U - - U U
Azólta számodra rakja a lenyomott
U - U - - U - U U U U -
Értelem azt a sok felséges templomot.
- U U - U - - - - - U U
Azólta adja ki a kenyért házából,
U - U - U U U U - - - -
Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából
U - - - - - U - U - - -
A szent névre vágyó, balgatag anya is,
U - - U - - - U U U U -
Hogy tudjon mit rágni dervised foga is.
- - - - - U - U - U U -
Sok bolond kiadja utolsó fillérét,
- U - U- U U - - - - -
Leteszi a mennynek árendáját s bérét,
U U U U - U - - - - - -
Hogy mikor az óltárt építik számodra,
- U U U - - - - - - - U
Kecskeszőrt vihessen ő is óltárodra.
- U - U - U - U - - - U
Nappali altodban látsz ezer álmokat
- U U - - - - U U - U -
S éjjel a népek közt húholod azokat.
- U U - - - - U U U U -
Jőjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk,
- U U - U U - U - - - -
S mennyei képedet látván, imádhassunk.
- UU - U - - - U - - -
Te a vak homályban rakod a templomot
U U - U - - U U U - U U
És onnan ígéred a paradicsomot,
- - U - - U U U U U U -
S csak bétolongjanak hozzád a moséba,
- - U - U - - - U U - U
Az észt és a virtust hagyod csak kardéba.
U - - U - - U - - - - U
Hát már hogy valaki bőjtölget pénteken,
- - - U U U - - - - U -
Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken,
U - - U - - - U - U U U
Olyan nagy érdem-é egy-két liturgia,
U - U - U - - - U - UU
Hogy az ember azzal lehet Isten fia?
U U - U - - U U - - UU
S hogy paradicsomba és mennybe részt vegyen,
- U U U - U - - U - U -
Szükség, hogy skeleton és zarándok legyen?
- - - U U U - U - - U -
Külömben nem lehet idvezűlt törökké,
U - - - U U - U - U - -
Ámbár emberséges ember volt örökké.
- - - - - U - - - U - -
Egy paradicsomot magának így tetet
- U U U U - U - U - U -
Minden nemzet s abból kizár más nemzetet.
- - - - - - U - - - U -
Természet! emeld fel örök törvényedet,
- - U U - U U - - - U -
S mindenek hallgatni fogják beszédedet.
- U - - - U - - U - U U
E kézzel fogható setétség eltűnik,
U - - - U - U - - - - U
Az éjnek madara húholni megszűnik.
U - - U U U - - U - - U
Egy jóltévő világ a mennyből kiderűl,
- - - - U - U - - U U -
S a sok kigondolt menny mind homályba merűl.
U - U - - - - U - U U -
Ah, ti máris abból fakadt indúlatok!
- U - U - - U - - - U -
Nyelvemre harsogóbb hangokat ontsatok.
- - U - U - - U U - U U
Emelkedj fel, lelkem! - előre képzelem,
U - - - - U U - U - U -
Mint kiált fel szóval egyet az értelem,
- U- - - U U U U - U -
S azonnal a setét kárpitok ropognak:
U - U U U - - U - U - U
A szívről az avúlt kérgek lepattognak;
U - - U U - - - U - - -
Tárházát az áldott emberiség nyitja,
- - - U - - - U U - - U
Édes fiainak sebeit gyógyítja;
- - UUU - U U- - - U
A szeretet lelke a főldet bételi,
U U U - - U U - - - U U
S az ember az embert ismét megöleli.
U - U U - - - - U U U U
Eloszlanak a szent s a panaszos hangok,
U - U U U - U U U - - -
Boldogító érccé válnak a harangok.
- U - - - - - U U U - U
Azzal sok száz embertárson segítenek,
- - - - - - - - U - U U
Amin most egy cifra tornyot építenek.
U - - - - U - U - - U -
Siess, késő század! jövel, óh boldog kor!
U- - - - - U U - - - U
Én ugyan lelketlen por leszek már akkor,
- U - - - - - U - - - -
De jöttödre vígan zengem énekemet:
U - - U - - - U - U U -
Vajha te csak egyszer említnél engemet
- U U U - U - - - - U U
Úgy e bagoly világ ám rémítne tőle,
- U U - U - - - - U - U
Nemes útálással halnék ki belőle.
U U - - - - - - U U - U
| A
A
A
A
B
B
C
C
A
A
C
C
D
D
E
E
A
A
C
C
F
F
E
E
G
G
E
E
E
E
E
E
H
H
C
C
I
I
E
E
J
J
C
C
A
A
A
A
J
J
K
K
L
L
M
M
N
N
L
L
C
C
O
O
P
P
Q
Q
R
R
A
A
A
A
S
S
O
O
T
T
C
C
F
F
C
C
U
U
C
C
C
C
V
V
W
W
X
X
C
C
A
A
F
F
Y
Y
X
X
C
C
O
X
C
C
Z
Z
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|