Ábrányi Emil Mi a haza? című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket
U   - -    U-   U  U  U U  U  -  U 
Isten már növeszti; a ki már figyelget,
-  -   -   U -   U  U  U  -   U  -  U  
És kezd számot adni arról, a mit érez,
-   -     - U  -  U -  -   U  U  - U  
Így szólott apjához, édes szülejéhez:
-     - -   -  - U   - -    U U - U   

  
"Kedves apám, lelkem, valamit nem értek;
  -  U  U -    -  -    U U -   U  -  -   
Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek,
 U  U U  U - -    U  U  -    U  -  -   
Szemetek - jól láttam - majd könnyekben ázik,
  U U -     -   -  -     -    -   -  U  - -   
Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik.
 -    U  - -    -  -    U U -    -  - -   
Kedves apám, töröm a fejemet régen
 -  U  U -    U U  U  U U -   - -  
Mi hát az a haza? Magyarázd meg nékem."
 U  -  U  U  U U   U  U -    -   - U    

  
"A haza: ez a föld, hol világra jöttünk,
 U  U U  U  U  -     -   U -  U  -  -   
A haza: ez az ég, mely ragyog fölöttünk -"
U  U U  U  U  -    -    U  -   U -  -      

  
"De hiszen az ég nagy s mindenütt egyforma!"
  U  U  U  U  -   -      -  U -   -   -  U   

  
"A haza: e tájék, kéklő hegyek orma,
 U  U U  U  - -    -  -  U  U  -  U  
Minden, a mi itt van és szívünknek drága,
 -  U   U  U -    U  -    - -   -    - U  
Levegője, napja, vize, rónasága,
 U U - U   -  U   U U   - U - U 
A virág a réten, a madár az ágon -"
U  U -  U  - U   U  U -  U  - U     

  
"De hiszen van szebb is e kerek világon!
  U  U  -   -    -   U  U  U -   U - -   
Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk,
 U  U  -    U  U  -    -   U  -  U -  -    
Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk.
 -  U -    U -  -     -  U U  -   -  -    
Van madár mindenhol, mely magasba lebben,
 -   U -   -  -  -    -    U -  U  -  U  
Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben,
-   U -   -  -  -   -   U  U  U -  -   
Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -"
 -  U -    -    -   -    -  U -    -   - -     

  
"Több a haza ennél: nagyság és dicsőség,
  -   U  U U -  -    -   -  -   U  - -  
Öröm és gyász együtt! Nyomorulttá válik,
U U  -    -   U  -      U U -   -  - U  
A kitől elvették s megsínyli halálig.
U  U -  -  -  -     -  -   U  U - -   
Nappal nincs nyugalma és éjszaka rémek
 -  -   -      U -  U -  -   U U  - -  
Veszik el az álmát! -"
 U  U  U  U  -  -      

  
"Én nem sínyleném meg!
 -   -   -   U -   -   
Mindenütt, van játék, mindenütt van lepke!"
 -  U -     -   - -    -  U -    -   -  U   

  
"A haza, fiacskám, szívünk legszentebbje,
 U  U U   U-   -     - -    -   -  -   U 
Oltár, mely előtt csak fejlehajtva, térden
-  -    U   U -     -   -  U -   U   -  U 
Áldozik az ember!"
-  U U  U  -  U    

  
"Jó atyám, nem értem!
  - U  -    U  -  -   
Magyarázd meg jobban!"
 U  U -    -   -  U    

  
"Hallgass ide gyermek!
  -   -   U U   -  U  
Apuka mesét mond... Hallgasd s jól figyeld meg!"
U U U  U -   -       -   -      -   U  -    U    

 
Egyszer volt... régen volt... Üldözőbe vették
-    -   -       - -   -      -  U - U  -  - 
És addig bántották, addig sértegették,
-  -  -   -  -  -   -  -   -  U -  -   
Míg átokkal ajkán elhagyta hazáját.
 -  - -  U  -  -  -  -   U  U - -  
Esküvel fogadta: Magyarország táját
-  U -   U -  U   U  U -   -   - -  
Többé sohse látja, nem kivánja látni,
 -  -  -  U  -  U   -   U -  U  -  U 
Ezután idegen Istent fog imádni,
U U -  U U U  -  -    U  U -  U 
A magyart gyűlölni és utálni fogja,
U  U  -     - -  U -  U -  U  -  U  
Ha keresztre húznák, nézné mosolyogva,
 U  U -    U  -  -    -  -  U U  -  U  
Hallgatná gyönyörrel zokogását, jajját!
 -   -  -   U  -  -   U U - -    -  -   

  
Szólt és ment haraggal s ádáz gúnykaczajját
  -   -   -    U -  -    - -   -   -  -  -  
Gőgös üldözőknek vitte a fülében.
 - U  -  U -  -   -  U U  U - U   

  
*
  

 
Az idő homokja pergett lassan, szépen.
U  U -  U -  U  -  -    -  -     - -   
Költöző madárka, mely vágyát követve,
 -  U -  U -  U   -    -  -   U -  U  
Tízszer is, húszszor is útját arra vette,
 -   U  -    -    U  U  -  -  -  U  -  U  
Hova fecske, gólya híven visszajárnak
 U U  -   U   -  U  - -   -   U -  -  
Nyíló kikeletkor: a magyar határnak.
  - -  U U -  U   U  U  -   U -  -   
Pergett az időnek halk homokja szépen,
 -  -   U  U - -   -    U -  U   - U  
És az, a ki látta lobogó dühében
-  U   U  U  -  U  U U -  U - U 
A haragos embert ezelőtt sok évvel:
U  U U U  -  -   U U -    U  -  -   
Most bámulna rajta, vagy nem ismerné fel.
 -    - -  U  -  U   -    U  -  -  -  -   
Grófokkal komázik és hajlong a lába
  - -  -   U - U  -   -  -   U  - U
Idegen királynak fényes udvarába`.
U U -   U -   -   -  U  -  U - U  
A kegyelmes Isten úgy fölvitte dolgát,
U  U  -  U  -  U  -    -  -  U  -  -   
Hogy sürögve járnak körülötte szobák.
 -    U -  U  -  -   U U -  U   U -   
Tündöklik a napfény aranyos ruhában,
 -  -  U  U  -  -   U U  -   U - -   
Serleg a kezében és mosoly a száján.
 -  U  U  U - U  -   U U   U   - -   
Herczegek, bárók közt oldódik a nyelve.
 -   U -    - -   -   -  - U  U   -  U 
Ime most is ott űl s poharat emelve
U U  -   U  -   -     U U U  U -  U 
Szól a társasághoz harsányan, kevélyen:
  -  U  -  U -  -   -  -  -    U -  U   

  
- "Bor, paripa, mámor, kártya, koczka éljen!
    -    U U U   - -    -   U   -   U -  U  
Éljen a szerencse és a szivtelenség,
-  U  U   U -   U -  U   -  U -  -   
Hogy a koldus erkölcs czondráit nevessék
 U   U  -  U  -  -      -   --   U -  -  
S hatalomban, kincsben járjanak bokáig!
   U U -  -    -    -   -  U -   U -U  
Éljen az okosság és éljen sokáig
-  U  U  U -  -  -  -  -   U --  
Minden a világon... csak a haza veszszen!" -
 -  U  U  U - -       U  U  U U  -    U      

  
Mikor ezt kimondja sáppad, összerezzen,
 U U  -    U -   U  -  U   -   U -  -   
Szemei forognak, kábult agya szédül,
  U UU  U -  -    - -   U  U   - -   
S mintha el akarna válni az eszétűl,
   -   U U  U -  U  -  U U  U  - -   
Fölkaczag, kikelve rettentőn magából,
 -  -  -    U -  U  -  -  -   U - -  
Azután a könnye omlik mint a zápor.
U U -  U  -   U -  -   -   U  - -   
Mint a tüzes villám, úgy csap a szivébe
 -   U  U -   -  -   -     U  U   U - U
A lenézett, gúnyolt távol haza népe,
U  U - -     -  -    - -   U U  - U  
S örült szerelemre gyúlad meg iránta,
  U -     U U -  U   - -   U  U -  U 
A kit úgy gyűlölt, hogy pusztulásnak szánta!
U  U  -     - -     -    -   U -  -    -  U  

 
Ittas czimborái lassan szétoszolnak,
-  -    -  U -U  -  -    - U  -  -   
Dünnyögik magukban: Majd jobban lesz holnap!
 -   U -   U -  -    -    -  -   -    -  U  
És ő maga, rémült inasokkal szemben,
-  -  U U   - -   U U -  -    -  U  
Ott zokog sokáig az üres teremben.
-    U -   U -U  U  U -   U -  U   

 
És másnap a szolgák, kik parancsát lesték,
-   -  U  U   -  -    -   U -   -   -  -  
A hatalmas embert hasztalan keresték.
U  U -  U  -  -    -   U -   U -  -  
Átkutattak várost, kapukat elállták,
-  U -  -   - -     U U U  U -   -   
De hiába minden... többé nem találták.
 U  U- U  -  -      -  -  -   U -  -   

  
*
  

  
Hova ment? Nem sejtik! Csak az Isten tudja,
 U U  -     -   -  -     U  U  -  -   -  U  
Hogy a bujdosónak merre visz az utja;
 U   U  -  U - -   -  U  U   U  -  U  
Csak az Isten látja, mi van a szívében,
  U  U  -  -   -  U   U  U  U   - - -   
Mi az, a mi hajtja napfényben, sötétben,
 U U   U  U  -   U  -  -   -    U -  -   
Mi az, a mi hajtja, hogy menjen előre
 U U   U  U  -   U   -    -  U  U - U 
Zúgó fergetegben és dőljön a kőre,
 - -  -  U -  U  -   -  U  U  - U  
Ha tovább nem bírja s meg kell hogy pihenjen.
 U  U -    -   -  -    -   -    -    U -  -   
Mi az, a mi hajtja, hogy csak menjen, menjen,
 U U   U  U  -   U   -     -   -  -    -  -   
S ne legyen előtte se folyó se árok,
   U  U  U  U -  U  U  U  -  U - -   
Míg nincsen a czélnál, mely után sovárog.
 -   -   U  -   -  -    U   U -   U - U   

 
Ott halad a vándor... vérnyomot hagy lába,
-    U U  U  -  -      -   U -   -    - U  
Sár, hó-víz betódul tépett sarujába,
 -    -  -   U - -   - -    U U - U 
Elkopott mezének nincs már semmi éke,
-  U -    U - -   -     -   -  U - U  
De szivében több lesz, mindig több a béke,
 U   U - -   -    -     -  -   -   U  - U  

 
A mint közelebb jön a magyar határhoz,
U  -    U U -    U  U  U  -   U -  -   
Kikelet van ujra. Daru, fecske szálldos
 U U -   U  -  U   U U   -   U   -   -  
Kurrogva, csevegve a tavaszi égen.
 -  -  U    U -  U U  U U  U - -   
Hamarabb ott lesznek ama szép vidéken,
 U U -   -    -   U  U U   -   U - -   
Mint ő, a ki fáradt! Hogy irigyli őket,
 -   -  U  U  - -     U   U -   U - U  
A sugárzó légben vígan lebegőket!
U  U -  -  -  -   - -   U U - U   

 
Egy pár jámbor ember, kis tanyák parasztja,
-    -   -  U  -  -    -   U  -   U -    U 
A szegény bolyongót szívesen marasztja,
U   U -    U  -  -    - U -   U -    U  
Pihen is a kunyhók, nyájas belsejében,
 U U  U  U  -   -     - -   -  U - U  
És az apróságot tanítgatja szépen
-  U  -  - - -   U -  -  U   - U  
- Rejtélyes mosolylyal húzva őket félre -
   -  -  -   U -    -   -  U - -   -  U  
Isten neve mellett a haza nevére!
-  -   U U  -  -   U  U U  U - U  

  
De fölriad aztán, mert nyugtot nem adhat
 U  -  UU  -  -    -     -  -   U  -  U 
Idegen föld néki, - mert itt nem maradhat.
U U -   -    - U     -   -    -   U -  -   
Végső erejével tolja, magát, tolja,
 -  - U U - -   -  U   U -    -  U 
Elcsigázott testét már alig vonszolja.
-   U - -    -  -   -  U -   -   -  U  
Néha le-leroskad; ekkor összeretten
 - U  U  U -  U   -  U  -   U -  U 
És fölnéz az égre szomorún, ijedten,
-   -  -  U  -  U   U U -   U -  -   
S kérleli az Istent nagy szótlan keserve:
   -  U U U  -  -    -     -  -   U -  U  
Még szüksége van rá, még ne hagyja cserbe!
 -    -  - U  -   -   -   U  -   U   -  U  

 
Ah! azok a bérczek! Mintha látta volna!
U   U U  U  -   -    -   U  -  U  -  U 
Ah! az a kis erdő! Mintha rá hajolna,
U   U  U  U  -  -   -   U  -  U -  U 
Oly közel van hozzá...! És ott az a vár-rom!
-    U -   -   -  -     -  -   U  U  -   -   
Porba hullt a vándor a magyar határon.
 -  U  -    U  -  U  U  U  -   U - U  
Úgy van! Ez a föld az! Ez az ő hazája!
-    U   U  U  -   U   U  U  -  U - U 
Odaroskadt hozzá hidegűlő szája,
U U -  -    -  -  U U - -   - U  
Mozdulatlan karja a rögöt ölelte,
 -  U -  -   -  U U  U U  U -  U 
És egy hosszu csókban elröpült a lelke.
-  -    -   U   -  U  -  U -   U  -  U  
Visszajött meghalni ahhoz, kit imádott!
 -   U -    -  -  U -  -    U  U - -    

  
*
  

  
Sírsz fiacskám? Jól van! `Ez` a haza, látod!
 -     U-   -    -   -    -   U  U U   - U  
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

A

A

 12

12

12

12

12

12

A

A

 12

12

^ Bokorrím
A

 12

A

B

B

C

 12

12

12

12

A

B

B

C

C

D

 12

12

12

12

12

12

A

B

B

C

D

 12

12

12

12

6

A

B

 6

12

A

B

A

 12

12

6

A

B

 6

6

A

A

 6

12

^ Bokorrím
A

A

B

B

C

C

D

D

E

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

 12

12

A

 1

A

B

B

C

C

A

A

A

A

C

D

E

E

C

F

B

B

A

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

13

12

12

12

12

12

12

12

A

B

B

C

C

A

 12

12

12

12

12

12

A

B

B

C

C

D

D

E

E

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

 1

A

A

B

B

C

C

D

D

E

E

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 12

12

12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 12

12

12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

D

D

 12

12

12

12

12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

D

D

B

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

 1

A

 14





















Alliteráció





























Alliteráció













Alliteráció





















Alliteráció





Alliteráció













Alliteráció

































































































































Alliteráció









































































Alliteráció