Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket U - - U- U U U U U - U Isten már növeszti; a ki már figyelget, - - - U - U U U - U - U És kezd számot adni arról, a mit érez, - - - U - U - - U U - U Így szólott apjához, édes szülejéhez: - - - - - U - - U U - U "Kedves apám, lelkem, valamit nem értek; - U U - - - U U - U - - Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek, U U U U - - U U - U - - Szemetek - jól láttam - majd könnyekben ázik, U U - - - - - - - U - - Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik. - U - - - - U U - - - - Kedves apám, töröm a fejemet régen - U U - U U U U U - - - Mi hát az a haza? Magyarázd meg nékem." U - U U U U U U - - - U "A haza: ez a föld, hol világra jöttünk, U U U U U - - U - U - - A haza: ez az ég, mely ragyog fölöttünk -" U U U U U - - U - U - - "De hiszen az ég nagy s mindenütt egyforma!" U U U U - - - U - - - U "A haza: e tájék, kéklő hegyek orma, U U U U - - - - U U - U Minden, a mi itt van és szívünknek drága, - U U U - U - - - - - U Levegője, napja, vize, rónasága, U U - U - U U U - U - U A virág a réten, a madár az ágon -" U U - U - U U U - U - U "De hiszen van szebb is e kerek világon! U U - - - U U U - U - - Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk, U U - U U - - U - U - - Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk. - U - U - - - U U - - - Van madár mindenhol, mely magasba lebben, - U - - - - - U - U - U Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben, - U - - - - - U U U - - Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -" - U - - - - - U - - - - "Több a haza ennél: nagyság és dicsőség, - U U U - - - - - U - - Öröm és gyász együtt! Nyomorulttá válik, U U - - U - U U - - - U A kitől elvették s megsínyli halálig. U U - - - - - - U U - - Nappal nincs nyugalma és éjszaka rémek - - - U - U - - U U - - Veszik el az álmát! -" U U U U - - "Én nem sínyleném meg! - - - U - - Mindenütt, van játék, mindenütt van lepke!" - U - - - - - U - - - U "A haza, fiacskám, szívünk legszentebbje, U U U U- - - - - - - U Oltár, mely előtt csak fejlehajtva, térden - - U U - - - U - U - U Áldozik az ember!" - U U U - U "Jó atyám, nem értem! - U - U - - Magyarázd meg jobban!" U U - - - U "Hallgass ide gyermek! - - U U - U Apuka mesét mond... Hallgasd s jól figyeld meg!" U U U U - - - - - U - U Egyszer volt... régen volt... Üldözőbe vették - - - - - - - U - U - - És addig bántották, addig sértegették, - - - - - - - - - U - - Míg átokkal ajkán elhagyta hazáját. - - - U - - - - U U - - Esküvel fogadta: Magyarország táját - U - U - U U U - - - - Többé sohse látja, nem kivánja látni, - - - U - U - U - U - U Ezután idegen Istent fog imádni, U U - U U U - - U U - U A magyart gyűlölni és utálni fogja, U U - - - U - U - U - U Ha keresztre húznák, nézné mosolyogva, U U - U - - - - U U - U Hallgatná gyönyörrel zokogását, jajját! - - - U - - U U - - - - Szólt és ment haraggal s ádáz gúnykaczajját - - - U - - - - - - - - Gőgös üldözőknek vitte a fülében. - U - U - - - U U U - U * Az idő homokja pergett lassan, szépen. U U - U - U - - - - - - Költöző madárka, mely vágyát követve, - U - U - U - - - U - U Tízszer is, húszszor is útját arra vette, - U - - U U - - - U - U Hova fecske, gólya híven visszajárnak U U - U - U - - - U - - Nyíló kikeletkor: a magyar határnak. - - U U - U U U - U - - Pergett az időnek halk homokja szépen, - - U U - - - U - U - U És az, a ki látta lobogó dühében - U U U - U U U - U - U A haragos embert ezelőtt sok évvel: U U U U - - U U - U - - Most bámulna rajta, vagy nem ismerné fel. - - - U - U - U - - - - Grófokkal komázik és hajlong a lába - - - U - U - - - U - U Idegen királynak fényes udvarába`. U U - U - - - U - U - U A kegyelmes Isten úgy fölvitte dolgát, U U - U - U - - - U - - Hogy sürögve járnak körülötte szobák. - U - U - - U U - U U - Tündöklik a napfény aranyos ruhában, - - U U - - U U - U - - Serleg a kezében és mosoly a száján. - U U U - U - U U U - - Herczegek, bárók közt oldódik a nyelve. - U - - - - - - U U - U Ime most is ott űl s poharat emelve U U - U - - U U U U - U Szól a társasághoz harsányan, kevélyen: - U - U - - - - - U - U - "Bor, paripa, mámor, kártya, koczka éljen! - U U U - - - U - U - U Éljen a szerencse és a szivtelenség, - U U U - U - U - U - - Hogy a koldus erkölcs czondráit nevessék U U - U - - - -- U - - S hatalomban, kincsben járjanak bokáig! U U - - - - - U - U -U Éljen az okosság és éljen sokáig - U U U - - - - - U -- Minden a világon... csak a haza veszszen!" - - U U U - - U U U U - U Mikor ezt kimondja sáppad, összerezzen, U U - U - U - U - U - - Szemei forognak, kábult agya szédül, U UU U - - - - U U - - S mintha el akarna válni az eszétűl, - U U U - U - U U U - - Fölkaczag, kikelve rettentőn magából, - - - U - U - - - U - - Azután a könnye omlik mint a zápor. U U - U - U - - - U - - Mint a tüzes villám, úgy csap a szivébe - U U - - - - U U U - U A lenézett, gúnyolt távol haza népe, U U - - - - - - U U - U S örült szerelemre gyúlad meg iránta, U - U U - U - - U U - U A kit úgy gyűlölt, hogy pusztulásnak szánta! U U - - - - - U - - - U Ittas czimborái lassan szétoszolnak, - - - U -U - - - U - - Dünnyögik magukban: Majd jobban lesz holnap! - U - U - - - - - - - U És ő maga, rémült inasokkal szemben, - - U U - - U U - - - U Ott zokog sokáig az üres teremben. - U - U -U U U - U - U És másnap a szolgák, kik parancsát lesték, - - U U - - - U - - - - A hatalmas embert hasztalan keresték. U U - U - - - U - U - - Átkutattak várost, kapukat elállták, - U - - - - U U U U - - De hiába minden... többé nem találták. U U- U - - - - - U - - * Hova ment? Nem sejtik! Csak az Isten tudja, U U - - - - U U - - - U Hogy a bujdosónak merre visz az utja; U U - U - - - U U U - U Csak az Isten látja, mi van a szívében, U U - - - U U U U - - - Mi az, a mi hajtja napfényben, sötétben, U U U U - U - - - U - - Mi az, a mi hajtja, hogy menjen előre U U U U - U - - U U - U Zúgó fergetegben és dőljön a kőre, - - - U - U - - U U - U Ha tovább nem bírja s meg kell hogy pihenjen. U U - - - - - - - U - - Mi az, a mi hajtja, hogy csak menjen, menjen, U U U U - U - - - - - - S ne legyen előtte se folyó se árok, U U U U - U U U - U - - Míg nincsen a czélnál, mely után sovárog. - - U - - - U U - U - U Ott halad a vándor... vérnyomot hagy lába, - U U U - - - U - - - U Sár, hó-víz betódul tépett sarujába, - - - U - - - - U U - U Elkopott mezének nincs már semmi éke, - U - U - - - - - U - U De szivében több lesz, mindig több a béke, U U - - - - - - - U - U A mint közelebb jön a magyar határhoz, U - U U - U U U - U - - Kikelet van ujra. Daru, fecske szálldos U U - U - U U U - U - - Kurrogva, csevegve a tavaszi égen. - - U U - U U U U U - - Hamarabb ott lesznek ama szép vidéken, U U - - - U U U - U - - Mint ő, a ki fáradt! Hogy irigyli őket, - - U U - - U U - U - U A sugárzó légben vígan lebegőket! U U - - - - - - U U - U Egy pár jámbor ember, kis tanyák parasztja, - - - U - - - U - U - U A szegény bolyongót szívesen marasztja, U U - U - - - U - U - U Pihen is a kunyhók, nyájas belsejében, U U U U - - - - - U - U És az apróságot tanítgatja szépen - U - - - - U - - U - U - Rejtélyes mosolylyal húzva őket félre - - - - U - - - U - - - U Isten neve mellett a haza nevére! - - U U - - U U U U - U De fölriad aztán, mert nyugtot nem adhat U - UU - - - - - U - U Idegen föld néki, - mert itt nem maradhat. U U - - - U - - - U - - Végső erejével tolja, magát, tolja, - - U U - - - U U - - U Elcsigázott testét már alig vonszolja. - U - - - - - U - - - U Néha le-leroskad; ekkor összeretten - U U U - U - U - U - U És fölnéz az égre szomorún, ijedten, - - - U - U U U - U - - S kérleli az Istent nagy szótlan keserve: - U U U - - - - - U - U Még szüksége van rá, még ne hagyja cserbe! - - - U - - - U - U - U Ah! azok a bérczek! Mintha látta volna! U U U U - - - U - U - U Ah! az a kis erdő! Mintha rá hajolna, U U U U - - - U - U - U Oly közel van hozzá...! És ott az a vár-rom! - U - - - - - - U U - - Porba hullt a vándor a magyar határon. - U - U - U U U - U - U Úgy van! Ez a föld az! Ez az ő hazája! - U U U - U U U - U - U Odaroskadt hozzá hidegűlő szája, U U - - - - U U - - - U Mozdulatlan karja a rögöt ölelte, - U - - - U U U U U - U És egy hosszu csókban elröpült a lelke. - - - U - U - U - U - U Visszajött meghalni ahhoz, kit imádott! - U - - - U - - U U - - * Sírsz fiacskám? Jól van! `Ez` a haza, látod! - U- - - - - U U U - U
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
A
A
| 12
12
12
12
12
12
| | A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
| 12
| | A
B
B
C
| 12
12
12
12
| | A
B
B
C
C
D
| 12
12
12
12
12
12
| | A
B
B
C
D
| 12
12
12
12
6
| | A
B
| 6
12
| | A
B
A
| 12
12
6
| | A
B
| 6
6
| | A
A
| 6
12
| ^ Bokorrím
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
B
| 12
12
| | A
| 1
| | A
B
B
C
C
A
A
A
A
C
D
E
E
C
F
B
B
A
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
| | A
B
B
C
C
A
| 12
12
12
12
12
12
| | A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
| 1
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 12
12
12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 12
12
12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
D
D
B
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
| 1
| | A
| 14
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|