Szerző
Batsányi János

Batsányi János

magyar költő

1763. május 9. — 1845. május 12.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 293 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. január 14.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Batsányi János

Fánnihoz

Jacobi után

Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.

Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:

Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.

1786.

Batsányi János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!