Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 893 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. január 9.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Benedek Elek

Mikulás apó

Amikor télen hullni kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág,
Csak egy arasz neki a nagyvilág.
Egy pillanat: átszáll a tengeren,
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
*
Hátán egy zsák. Vaj mivel van teli?
Miben a gyermek örömét leli.
Mogyoró, dió, s az ég tudja még
Hogy mennyi mindenféle nyaladék.
A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.
És mégis, mégis mely csodás talány!
Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,
Míg a jó apó nem járja körül
Szép rendiben egész föld kerekét,
S nem látta annak minden gyerekét.
*
Alszik a gyereknép, sejtelme sincs,
Hogy az ablakon zörren a kilincs.
És nyü az ablak lassan s megjelen
Mikulás apó késő éjjelen.
Jóságos szeme-mely kedves dolog! -
Az alvó gyermekekre mosolyog.
Aztán ablak közt egy s mást ottfelejt,
Egy-két mogyorót a földön elejt,
S a koppanásra itt-ott egy gyerek
Megmozdul, aztán tovább szendereg...
*
Ó, kedves éj! Szép álmok éjjele!
Emlékeddel lelkem most is tele.
Hajam, szakállam fehér mint a hó,
Öreg vagyok, mint Mikulás apó,
De ezen a kedves, szép éjjelen,
Amikor a jó öreg megjelen:
Úgy érzem, újra gyermek lettem én,
Mikulásváró kicsi kis legény!

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!