Taksonyi József

Márczius 15

Tavaszról álmodom, fényes napsugárról,
A dicső szabadság fölkelt hajnaláról.
Márczius 15! üdvözöllek téged,
Dicső szép múltadba lelkem is betéved.

Ott vagyok, ott vagyok, hol feljött a hajnal —
Csatára szólító riadóval, dallal:
"Talpra, magyar!" hangzott és a magyar talpon
Győzni vagy meghalni a szentséges harczon.

Kard lett a bilincsből, fényes aczél-szablya,
Mely az ellenségnek a végórát szabja;
Kard lett a bilincsből és a kardból villám:
Menyköveket szór az az ellenség sorján.

Tágas harczmezőin a had istenének
Egy szívvel áldoznak az ifjak és vének;
Fiatal férj megvált síró hitveséiül
S emelte a kardot, amerre sötétült.

— Ah, dicső szabadság, aranyos szabadság:
Éltüket-vérüket népek érted adják,
Mégis olyan vagy te, mint a zengő hajnal:
Mély sötétbül kelsz ki tűnő virradattal...

Szabadság! Igazán ha eljönnél végre:
Vérünkkel festenénk utat fel az égre,
Megmondanék ott fent az ég Istenének:
A csillagok közé fogadjon be téged!

...tavaszról álmodom, fényes napsugárról,
A dicső szabadság fölkelt hajnaláról. —
Ragyogj fel, ragyogj fel, oh te dicső hajnal
S tündökölj az égen örök virradattal!