Szerző

Sántha Károly

evangélikus lelkész, költő és egyházi író

1840. október 22. — 1928. szeptember 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 201 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. november 7.

Megosztás

Címkék

Sántha Károly

Leveleim

Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.

Ez a picziny rózsás levél,
A kis leányom levele;
Ártatlan gyermek-álmival:
Most feslő bimbókkal tele.

Ez itt szerelmes leveled,
Jó anyjukom, ne is tagadd!
Minden betűje egy virág,
Mely mátkaságunkból fakadt.

Emezt baráti kéz irá
Még szép koromnak reggelén;
Rég porlad ő, de a hűség
Örökzöldként nyit levelén.

Ezen egy kis fülmile zeng
Hazát, szerelmet és hitet;
Most kis madár siratja őt,
Hogy dalos ajka már hideg.

Harmatként e leveleken
Kedély, szívjóság s köny ragyog;
Fenkölt lelkű nő, általad
Hálára s hitre gyúladok.

Testvércsókodtól illatos,
Kedves hugocskám, leveled;
Illatját veszti a tavasz,
De nem soha a szeretet.

Én nyugvó édes jó anyám,
A melyen csókom s könyem ég, —
E szent emlékű leveled
Az áldást most is termi még.

Ti kedves, drága levelek,
A sírba hulltok majd velem;
De ott sem érhet hervadás:
Hűség, barátság, szerelem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom