Szerző

Sántha Károly

evangélikus lelkész, költő és egyházi író

1840. október 22. — 1928. szeptember 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 868 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. november 2.

Megosztás

Címkék

Sántha Károly

Itthon vagyok

Itthon vagyok, haza jöttem,
Üdvözöllek szülőföldem;
Mely után e szív sovárgott,
Láthatom már rónaságod,
Szent szabadság képe te.

Tündérhonba visz bár útunk,
De a honnan kiindultunk,
Oda vágyik, visszavágyik,
A bölcsőtül a halálig
Árva szívünk untalan!

Itthon vagyok, itthon újra,
S a föld minden koszorúja
Nem oly kedves, nem olv drága,
Mint egyetlen szál virága
Te földednek, én hazám!

Itt bimbózott gyermekségem,
Álmaimnak szép kertjében;
Szivem földjét itt ápolta,
Imádsággal itt áldotta
Az én édes jó anyám.

Ő már nyugszik, szive nem ver,
Mely tele volt szeretettel;
Mégis, mégis - érzem, áldom -
Most is ő az, ki pályámon
Hűn kisér, áld és szeret.

Pihenj békén, drága lélek,
Nékem szent e föld, míg élek;
Mert itt porlad a te hamvad,
Itt hull rá a legszebb harmat.
Hálám könnye, jó anyám!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!