Szerző

Sántha Károly

evangélikus lelkész, költő és egyházi író

1840. október 22. — 1928. szeptember 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 175 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. október 28.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sántha Károly

Husvét ünnepén

Már ébredez s kél a virág sírjábul
És nyitogatja álmából szemét;
Ég-föld szépségén örvendezve bámul,
S azt súgja: oh mi édes, jó a lét!

Rég porló népek éltek újra s újra,
Itt Athén, Róma s Alexandria:
Csak rögöt érint az enyészet ujja,
Az eszme él, fenn kell maradnia.

Oh, szív halottja, drága szép reménység,
Édes boldogság, rég eltemetett:
Ne bántson, oh ne, a hitetlen kétség,
Hoz még reád az ég kikeletet.

Nyugvó halottak, megdicsőült szentek,
Ti, kiknek sírján köny s virág ragyog:
Nevetek ma áldottabb, drágább, szentebb,
Napján az Urnak, ki feltámadott.

Öröm, boldogság s élet ünnepében
Én sírni tudnék isten-igazán:
Mikor támadsz fel új életre, népem,
Boldogtalan, szegény pártos hazám!?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom