Szerző
Fejes István

Fejes István

református lelkész és költő

1838. január 22. — 1913. december 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 517 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. október 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Fejes István

Ne járj...

Ne járj, ne járj, gyönge ember,
Egyedűl a rengetegben,
Vihar és csend, mindakettő,
Benne olyan megdöbbentő.

Ha az erdőt vihar szállja,
Zúgva, mint a sasok szárnya,
S ropva, mint a harczi mének,
Ha a kürtök fölzengének...

Üvölt, dübög, reng a mélység,
Riadoz a vak sötétség,
Dörg az ég s a barlang öble,
Mintha ott is mennydörögne...

Omló felhők zuhatagja
Tör feléd e szörnyű zajba';
Térded előtt a hab jajgat -
És a szived úgy elhallgat!

Vagy ha aztán hang se' rezdül
Sűrű erdőn síri csend ül,
Lombon, ágon semmi zúgás,
Bokor alján semmi bugás...

Nincsen szellő, mely susogjon,
Fuvalom, mely lágyan zsongjon,
Nincs bolygás a hangyabolyban,
Zizzenés a bársonymohban...

Csak a szálfák sokasága
Mered rád a némaságba; -
Ott a szived úgy megdobban,
A vihar sem zúgott jobban!

Fejes István aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!