Szerző
Gyallay-Pap Sándor

Gyallay-Pap Sándor

költő és szerkesztő

1906. március 17. — 1944. november 8.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 461 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. augusztus 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Gyallay-Pap Sándor

Visszajáró ifjú holtak...

Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.

Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.

Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?

...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!