Tornára most már nem virággal,
- - U - - - U - -
de gyűlölettel vittelek.
U - U - - - U -
Nem néznek atyafisággal,
- - U U U U - -
ha köztük állsz, a ritterek.
U - U - U - U U
Erdőben együtt lovagoltunk,
- - U U - U U - -
sátorban egy kockára tettünk.
- - U - - - U - -
Egy volt a kenyerünk, a sorsunk.
- - U U U - U - -
Egy: a köpeny és egy: a szentünk.
U U U U - U U - -
Mindenben pajtás - miért akartad,
- - - - - U- U - -
hogy a nőnk is egy legyen?
U U - U - U U
A múlt ilyenkor sírva hallgat
U - U - - - U - -
s végzet ül a kardhegyen.
- U U U - U U
Mert látod: mindenünk az asszony.
- - - - U - U - U
Elsápadunk, hogyha felsír.
- - U - - U - -
Ő a minden szépre van szomj.
- U - - - U - -
Ő a zászló, ő a szent sír.
- U - - - U - -
Ő az erő, ő az áldás,
- U U - - U - -
Ő a sisak, ő a lábvért.
- U U U - U - -
Harcokban a harckiáltás.
- - U U - U- -
Meghalunk a mosolyáért.
- U - U U U --
Együtt hiába éldegélvén
U - U- U - U - -
öt nyarat és öt telet:
- U U - - U U
Egy rózsa volt a kopja végén,
- - U - U - U - -
s én meg kellett hogy öljelek.
- - - - U - U U
| A
B
A
B
| 9
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
9
9
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
7
9
7
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
7
9
8
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|