Óh, csak itthon urfi az urfi:
- U - U - U U - U
Törött, paraszti pajtásokkal
U - U - U - - - -
Búsan-vidáman foly a beszéd:
- - U - - U U U -
Jó a feleség s nincs feleség.
- U U U - - U U -
Jön szurtos hadja a kicsiknek
- - - - U U U - -
S régi apjukat nézem bennük:
- U - U - - - - -
Roncs máris mind s vénségre szakadt.
- - - - - - U U -
Szólok csöndben: el ne hagyd magad.
- - - U - U - U U
Iszonya az öregedésnek,
U U U U U U U - -
Feleségtelen csintalanság,
U U - U - - U - -
Áve, akitől csoda ered.
- U U U - U U U -
Gyerek, aki gyerekért gyerek.
U U U U U U - U U
Hisz harminc éve így csatangol
- - - - U - U - -
Szegény fejem s bölcsen csinálja:
U - U - - - U - U
Túl az igás és malmos körön
- U U - - - - U -
Néha mégis elfog az öröm.
- U - U - U U U U
Néha mégis urfi az urfi,
- U - U - U U - U
Öreg cimborákat sajnálhat
U - - U - - - - -
S tán sokat sír, de hogyha lehet,
- U - - U - U U -
Gyermekül old szivet és nevet.
- U U - U U - U U
| A
B
C
C
| 9
9
9
9
| | A
B
C
C
| 9
9
9
9
| | A
B
C
C
| 9
9
9
9
| | A
B
C
C
| 9
9
9
9
| | A
B
C
C
| 9
9
9
9
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|