Reményik Sándor Telefonpózna című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Elsorvadt, száraz ágai
-  -  -      - U  - UU 
Mint béna karok, kimerednek.
 -    - U  U -    U U -  -   
Telefonpózna lett a fa:
 U U -  -  U  -   U  U   
Hírhordozója embereknek.
 -  -  U - U -  U -  -   
S a többi közt kell állnia.
  U  -  U  -    -   -   UU 
A többi mind faragott oszlop,
U  -  U  -    U U -   -   -   
Legyalult, kinyalt, sima fa,
 U  U -     U  -     U U  U 
Olyanok, mint az udvaroncok.
U  U -    -   U  -  U -  U   

 
Ezen még ott az ősi kéreg,
U -   -  -   U  - U  - U  
És van még benne büszkeség, -
-   -   -   -  U  -   U -     
S az erdőre még visszaréved.
  U  -  - U  -   -   U - U   

 
Úgy bontja meg a többiek sorát,
-    -   U  U  U  -  U-   U -   
Mint a fecsegő, léha népet
 -   U  U  U -   - U  - U 
Egy sötétcsuklyás aszkéta-barát.
-    U -   -   -  -   - U  U -   

 
Az emberek a drótot hozták,
U  -  U U  -   - -   -  -  
Ott állt, útban állt, kapóra jött,
-   -     -  U  -      U - U  -    
Nem vágták ki - csak besorozták.
 -   -  -   U     -   U U -  -   

  
De rajta még az ősi kéreg,
 U  -  U  -  U  - U  - U  
A büszkesége megmaradt még, -
U  -   U - U  -  U -    -     
S az őserdőre visszaréved.
  U  - -  - U  -   U - U  
A

B

C

B

D

E

C

E

 8

9

8

9

8

9

8

9

A

B

A

 9

8

9

A

B

A

 10

9

10

A

B

A

 9

9

9

A

B

A

 9

9

9



Alliteráció













































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom