Leveletlen a fa, bánatos az erdő, U U - U U U - U U U - - Gyászruhaként borul rá a sötét felhő. - U U - U - - U U - - - A szomorú csendet semmi sem zavarja, U U U - - - - U - U - U Halott levél és ág levannak tarolva. U - U - - - U - - U - U A leszálló napnak sárga, hideg fénye, U U - - - - - U U - - U Sajnálva tekint a fekete erdőre. - - U U - U U U U - - U Hogy a búsulónak ne lehessen nyugta: U U - U - - U U - - - U Szél a halottait egymásba kuszálja. - U U - UU - - U U - U Éjji szállásra vendégek érkeznek, - U - - U - - U - - - Holló, csóka, varjú fákra telepednek. - - - U - - - U U U - - Nekik is jutott a fekete ruhából, U U - U - U U U U U - - Ők is részt kérnek az erdő fájdalmából. - - - - U U - - - - - - Szélfútta ágakról elrepülnek másra, - - U - - - - U - - - U Nincsen semmi kedvük most a hintázásra. - - - U - - - U - - - U Későbben a csendet ők is megzavarják, - - U U - U - - - U - - "Kár, hogy bús az élet!" - mindnyájan kiáltják. - - - U - - - - - U- - Erdő, csermely, madár, elfagyott virágok, - - - - U - - U - U - - Ti a telet így is átalláboljátok. U U U U - U - - - - - U A téli gyötrelmet hamar elfeledve, U - U - - - U U - U - U Berendezkedtek vidámabb életre. U - - - - U - - - - U A felébredt tavasz hívó szózatára. U U - - U - - - - U - U Anyagul szolgáltok a Szép alkotásra. U U - - - U U - - U - U Sokan vannak, akik nem várnak virágot, U - - U U - - - - U - - Mert örökös gyászban látják a világot. - U U - - - - - U U - - Hagyjátok a panaszt ilyen szenvedőkre: - - U U U - U - - U - U Mostani világban vergődő emberre. - U U U - - - - - - - U
| 12
12
12
12
12
12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|