Szerző

Agyagási Károly

orvos, költő, író és műfordító

1853. október 19. — 1933. február 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 819 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. június 25.

Megosztás

Címkék

Agyagási Károly

Téli hangulat

Leveletlen a fa, bánatos az erdő,
Gyászruhaként borul rá a sötét felhő.
A szomorú csendet semmi sem zavarja,
Halott levél és ág levannak tarolva.
A leszálló napnak sárga, hideg fénye,
Sajnálva tekint a fekete erdőre.
Hogy a búsulónak ne lehessen nyugta:
Szél a halottait egymásba kuszálja.

Éjji szállásra vendégek érkeznek,
Holló, csóka, varjú fákra telepednek.
Nekik is jutott a fekete ruhából,
Ők is részt kérnek az erdő fájdalmából.
Szélfútta ágakról elrepülnek másra,
Nincsen semmi kedvük most a hintázásra.
Későbben a csendet ők is megzavarják,
"Kár, hogy bús az élet!" - mindnyájan kiáltják.

Erdő, csermely, madár, elfagyott virágok,
Ti a telet így is átalláboljátok.
A téli gyötrelmet hamar elfeledve,
Berendezkedtek vidámabb életre.
A felébredt tavasz hívó szózatára.
Anyagul szolgáltok a Szép alkotásra.

Sokan vannak, akik nem várnak virágot,
Mert örökös gyászban látják a világot.
Hagyjátok a panaszt ilyen szenvedőkre:
Mostani világban vergődő emberre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!