Fagyruháját levetette
- U - - U U - U
Örök Idő királylánya,
U U U - U - - U
S felveri a mezőt, rétet
- U U U U - - -
csókos tavasz kacagása.
- - U - U U - U
A föld puha, mint puha ágy,
U - U U - U U -
Reszket rajta a fény, a vágy.
- - - U U - U -
A napsugár aranykéve,
U - U - U - - U
Lüktet tőle a föld vére.
- - - U U - - U
Cseng a patak csobogója,
- U U - U U - U
itt a fecske, itt a gólya.
- U - U - U - U
Lepkék járnak lepketáncot,
- - - - - U - -
Lánykák fonnak pitypangláncot.
- - - - - - - -
Száll a nyárfa hópihéje,
- U - U - U - U
Paplant hint a víz színére.
- - - U - - - U
Örök Idő királylánya
U U U - U - - U
Tavaszt hozott valahára!
U - U - U U - U
Száll a széllel a nyárfa-szag
- U - U U - U U
Aranynapos tavasz kacag.
U - U - U - U U
Éled a föld zöld vetése
- U U - - U - U
S a pacsirta nevetése.
U U - U U U - U
Nő kenyerünk élet-napja.
- U U - - - - U
Mennyi remény gubbaszt abba!
- U U - - - - U
Csendes remény, bízó álom
- - U - - - - -
Pihen a nagy göröngy-ágyon...
U U U - U - - -
S míg a tavaszt szívja lelkünk,
- U U - - U - -
Titkon egy-egy könnyet ejtünk
- U U - - U - -
A föld-ágyra, friss vetésre,
U - - - - U - U
A mindnyájunk kenyerére
U - - - U U - U
És kérjük a néma földel:
- - U U - U - -
Többet adjon, mindig többet,
- U - - - - - U
Édes-ízűt, hófehéret...
- U - - - U - -
S hozzá régi boldog népet!
- - - U - - - U
| A
B
C
B
D
D
C
C
E
E
F
F
C
C
B
B
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
B
B
F
F
G
G
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
| | | |
|
Alliteráció
|