Szerző

Vértesy Gyula

író, újságíró, tanfelügyelő

1867. szeptember 22. — 1925. június 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 690 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. augusztus 26.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Vértesy Gyula

Utolsó vers

Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.

Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.

S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.

Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!

S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!