A multak álmán, balgaságán U - U - - - U - - Nevetni hogy tudsz, édesem?... U - U - - - U - Feledheted a régi álmot, U - U U U - U - - De ne gúnyold ki sohasem, U U - - U U U U Azt az édes, szerelmes álmot, - U - - U - U - - Melyből az élet felriaszt, - - U - - - U- Ne hidd, hogy a szemedre hányják, U - U U U - U - - Hiszen csak álmodtuk mi azt!... U - U - - - U - Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet, - - - - U - U - - Ha hitünk mind a sárba hullt. U U - - U - U - A keresztet miért viseljük, U U - - U- U - - Ha elfeledve már a mult?!... U - U - U - U - Ha elfogytak emlékeink is, U - - U - - U- U Az életnek nincs terhe sem, U - - - - - U U A multak álmát, balgaságát U - U - - - U - - Mért gúnyolod ki, édesem?... - - U - U - U U
| A
B
C
B
C
D
A
D
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
C
B
D
E
F
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | | |
| Alliteráció
|