Egy perc és megcsókol az Élet,
- - - - - U U - -
Testem vidám, lángoló katlan.
- - U - - U - - U
Égnek a nők, a házak, utcák,
- U U - U - U - -
A szívek, álmok. Minden ég
U - U - - - U -
És minden halhatatlan.
- - - - U - U
Egy perc és kis ördögök jönnek:
- - - U - U - - U
Üstökkel a lángot lohasztják.
- - U U - - U - -
Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.
U U - - U - - - U
A sár jön s tán eszünkbe jut
U - - - U - U U
Egy vasalatlan nadrág.
- U U - - - -
Egy perc és szörnyü buta balság
- - - - U U U - -
Ül mellünkre jeges üleppel.
- - - U U U U - -
Röhögést hallunk: "Lapos erszény,
U U - - - U U - -
Bajos ember, kis valaki,
U U - - - U U U
No-no, lassan a testtel."
U U - U U - U
Egy perc és meghal minden bennünk.
- - - - - - - - -
Meghal a mesebeli herceg,
- U U U U U U - -
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:
- U U U - U - - -
"Rossz Isten, adnál legalább
- - U - - U U -
Csak tízszer ennyi percet."
- - U - U - U
| 9
9
9
8
7
9
9
9
8
7
9
9
9
8
7
9
9
9
8
7
|
Alliteráció
|