Szalay Károly Az alkony című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Bűvös, édes és beszédes,
 - U   - U  -   U  - -   
Nesztelen száll bár alá.
 -   U -    -    -  U - 
A ruhája lenge pára,
U  U - U  -  U  - U  
Díszt a bágyadt nap sugára,
 -    U  -  -    -   U - U  
Búcsucsókja sző reá.
 -  U  -  U   -  U-  

  
Lenge szellő a min eljő,
 -  U   -  - U  U  -  - 
Érkezésén lágy sóhaj
-  U - -   -    - -  
Kél a légben s tiszta égen
 -  U  -  -     -   U - -  
Lángjait most gyújtja épen
 -   U-   -     -   U - -  
Tünde fényű égi raj.
 -  U  -  - - U  U   

 
Innen, onnan habja csobban
-  U   -  -   -  U   -  -  
Tó vizének s útra kél
 -  U - -    -  U  -  
Vízi szárnyas, míg a szálas
 - U   -   -    -  U   - U 
Össze súgó búgó nádas
-   U  - -  - -  - -  
Bolyhát rázza esti szél.
 -   -   -  U -  U   -   

 
A berekben félve rebben
U  U -  -   -  U  -  -  
Késve szálló kis madár;
 -  U   -  -  -   U -   
Lágy mohával, kis családdal,
 -    U - -    -    U -  -   
S érte égő, dalos párral
  -  U - -   U -   -  -  
Rá a fészek enyhe vár.
 - U  -  U  -   U  -   

  
S míg a tájra mély homálya
   -  U  -  U  -    U -  U 
Száll az éjnek s néma csend:
  -   U  -  -     - U   -     
Bús danába, estimába
 -   U - U  -  U - U 
Kezd az erdő csalogánya,
 -   U  -  -   U U -  U  
Mit az ég s föld visszazeng.
 U  U  -     -    -   U -   
 8

7

8

8

7



8

7

8

8

7



8

7

8

8

7



8

7

8

8

7



8

7

8

8

7