Szerző

Szalay Károly

tanár, író és műfordító

1859. december 17. — 1938. június 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 191 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. április 10.

Megosztás

Címkék

Szalay Károly

Az alkony

Bűvös, édes és beszédes,
Nesztelen száll bár alá.
A ruhája lenge pára,
Díszt a bágyadt nap sugára,
Búcsucsókja sző reá.

Lenge szellő a min eljő,
Érkezésén lágy sóhaj
Kél a légben s tiszta égen
Lángjait most gyújtja épen
Tünde fényű égi raj.

Innen, onnan habja csobban
Tó vizének s útra kél
Vízi szárnyas, míg a szálas
Össze súgó búgó nádas
Bolyhát rázza esti szél.

A berekben félve rebben
Késve szálló kis madár;
Lágy mohával, kis családdal,
S érte égő, dalos párral
Rá a fészek enyhe vár.

S míg a tájra mély homálya
Száll az éjnek s néma csend:
Bús danába, estimába
Kezd az erdő csalogánya,
Mit az ég s föld visszazeng.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom