Szerző
Mohácsi Jenő

Mohácsi Jenő

születési nevén Klein Jenő, író, költő és műfordító

1886. március 28. — 1944. július 8.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 268 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. április 10.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Mohácsi Jenő

Hervad már a ligetünk

Lelkemnek ősz van, nyirkos, fénytelen.
Didergve ülök kinn a napsugárban,
S felejteni, hogy még nyár van, forró nyár van.
Egy fűszál sem zizeg, levél se rezdül
S emlékim templomából zengve kél
Felém egy régi-régi költemény,
Melyből sűrűn mélabú csepeg,
Melyből egy nagy, egy érthetetlen bánat
Nehéz illatja fojtogatva árad.

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labirnit, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zefir.

Hogy létem dús gyökére megremeg,
Hogy titkon mar az őszi rozsdaátok,
Nem tudtok róla, nagyszirmu virágok.
Szellő sem mozdul, foly a tűz az égből,
Szomjasan szíjjá inda és bokor.
Ma nyári bor és holnap téli tor. -
Erőtlenül hanyatlik le kezem
S lelkemben halkan fölzokogva támad
A régi dallam és a régi bánat.

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labirnit, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zefir.

Uj Idők, 1906

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom