Menyasszony lett a városunk, U - - - U - U - rajta az uj ruha, - U U - U U s e bús menyasszonynak a köd U - U - - U U - jólillő fátyola. - - - - U U Az ember ily fátylak között U - U - - - U - elveszti az eszét, - - U U U - s mint fuldokló az ég felé - - - - U - U - nyújtja fáradt kezét. - U - - U - De nem segít rajt senki sem, U - U - - - U U elnyelik mély ködök, - U - - U - s a sorsú födött elcsitul U - - U - - U U a világ, az örök. U U - U U U És tovább is uralkodik - U - U U - U U a csend, a gyötrelem, U - U - U - s magányos mécsesként vigyáz U - - - - - U - a pisla értelem. U - U - U U
| 8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
| Alliteráció Alliteráció
|