A boldogság akkor jön, ha nem várjuk. U - - - - - - U - - - Fehér fátyla a lelkünkre borul. U - - U U - - U U U Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent. - U U - - - U U U - - S akkor: siratjuk balgán, botorul. - - U - - - - U U U De mikor várjuk türelmetlen vággyal, U U - - - U - - - - U Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg. - - - - U U - - U - Hófehér szárnyán a távolba röppen, - U - - - U - - U - U És elrejtőzik a köd felhők megett. - - - - U U - - - U - Mikor lelkünk a kínba belefásult U - - - U - U U U - - S a könyörgésre sincsen már erő, U U - - U - - - U - A vágy tüzében önmaga elégett: U - U - U - U U U - - A boldogság akkor előnkbe jő. U - - - - U U - U - Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük, - U - - - U - - - - - Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy. - - U - - - - - U - A köd lassanként elfödi elölünk. U - - - - - U U U U - S mi közönyösen ballagunk tovább. U U U U - - U - U -
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 11
10
11
10
| | | |
|
|