Benedek Elek

Fehér akác virágozik

Fehér akác virágozik,
Mosolyogva illatozik,
S te cseresznye, mit gondoltál,
Hogy úgy nekipirosodtál?
Haj, de nekipirosodtál!

Hát a rigó miért rikkant?
Talán az esze meghibbant?
Dehogy hibbant, van eszébe!
Fent ül a fa tetejében,
Cseresznyefa tetejébe.

Szegény bírót huncfutozza,
Pedig ő a falu rossza.
Rigó, rigó, torkos rigó,
Te vagy huncfut, nem a bíró,
Bizony te és nem a bíró!

Cseresznyefát én ültettem,
S te lakmározol helyettem.
Nézzed csak a kis méhecskét,
Nekem gyűjti a mézecskét,
Az édes akác mézecskét.

Huncfut rigó visszafelel:
Az enyém volt mindig e hely!
Cseresznyefa felső ága
A rigók igaz jószága,
Örökös, igaz jószága.

Rigó, rigó, huncfut rigó,
Okosabb vagy, mint a bíró.
Isten neki, megengedem:
A felső ág tiéd legyen,
Mindörökké tiéd legyen!

Egyél, rigó, lakmározzál,
Felső ágon mulatozzál,
De hagyd meg az alsó ágat
Az én két szép unokámnak:
Évikének, Lacikának!