De szép volt, istenek! A vízbe lépett U - - - U U U - U - - és élveteg lehúnyta szempilláit, - - U - U - U - - -U a zengő fény elől szemét, a szépet U - - - U - U - U - - hogy védje, és a víz amint csillámlik - - U - U - U - - - - s elönti tündöklőn a messzeséget, U - U - - - U - U - U elnézte fájón, álmatag, sokáig. - - U - - - U - U -U És szétbontotta két karját, a lágyat, - - - - U - - - U - - mely kéjesen pihent meg drága mellén, - - U - U - - - U - - e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat U U U - - - U - - - - s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén - - - - U - U - - - - istennő, ki egy messzi felhőn ágyat - - - U - - U - - - - keres, hogy ott merengjen el szerelmén. U - U - U - U - U - - S fehérlőn az azúr felé lendülve U - - U U - U - - - U a két kar egybeszállt a fej felett, U - U - U - U - U - egy hullám csobbant részegen csendűlve - - - - - - U - - - U s a parti fák jajongták: ég veled! U - U - U - - - U - Tán nem láttam, csak itta részegülve - - - - U - U - U - U a vágy tüzes borát a képzelet. U - U - U - U - U U
| A
B
A
B
A
B
| 11
11
11
11
11
11
| | A
B
A
B
A
B
| 11
11
11
11
11
11
| | A
B
A
B
A
B
| 11
10
11
10
11
10
| | | |
| Alliteráció
|