Borozáskor
Bujdosóra a kancsót barátim!
Fut az idő! talán nem sokára
Nyergelnünk kell, s egy szál ingben ülünk
Szent Mihálynak fekete lovára.
Bús lovaglás! hogy is gondoltam rá!
Eh, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.
Az ekevas minap szántás közben
Egy halottnak tetemét kihányta,
S csontjaival az ostoros fiu
A kóborló ebet hajigálta.
E sors várhat cimborák, reánk is!
De, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.
Kitúrt csontunk porát egykoron a
Dalló fecske sárfészkébe gyurja,
S az unoka, kunyhónk eszterhaja
Alól saját ősapját leszurja.
Hah bohó kép! de tán való lehet!
Eh, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.
Ördög pokol! az sem lehetlen hogy:
Sárrá válva, majd a fazekasnak
Korongján rosz fazék lesz belőlünk,
S ha széttörünk, még meg is - drótoznak.
Hah bohó sors, bohó feltámadás!
De, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.
Ha csakugyan a korongra jutnánk,
Legalább hát boroskancsó váljon
Porunkból majd, s édes tüzes borral
Színig telve kézről kézre járjon!
Hah vidám sors, vidám feltámadás!
El a gonddal! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!