Nem kell már, csak aminek neve van
- - - U U U - U U -
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
- U - - U U U U - U
volt már nekem télszinű madaram
- - U - - U - U U -
ki mindig a Névtelent fütyülte,
U - U U - U - U - U
volt már nekem bolondos barátom
- - U - U - - U - -
ki mindig a Névtelenről álmodott
U - U U - U - - - U -
aztán a szűzlányt is bevallom
- - U - - - U - U
aki a Névtelenbe távozott
U U U - U - U - U -
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
- - - U - - U - - -
csók után a Névtelenről szavalt
- U - U - U - - U -
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
- U - - - - - - - -
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
- - U - - U - - U -
hát elkergettem télszin madaram
- - - - - - - U U -
ki mindig a Névtelent fütyülte
U - U U - U - U - U
most már csak az kell, minek neve van
- - U - - U - U U -
s pontosan tudja, ki, mire küldte
- U - - U U U U - U
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
- - U - U U U U U - -
| A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
11
| | A
B
| 9
10
| | A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
10
| | A
B
| 10
10
| | A
| 11
| | | |
|
|