Aszlányi Károly

Kegyvesztett bűbáj

Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,

volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,

volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott

aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott

volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt

s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -

hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte

most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte

és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.