Szerző

Aszlányi Károly

író és újságíró

1908. április 22. — 1938. december 8.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 376 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. január 26.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Aszlányi Károly

Kegyvesztett bűbáj

Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,

volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,

volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott

aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott

volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt

s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -

hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte

most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte

és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.

Nyugat, 1926/18. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom