Pakots József

Ecce homo!

Ott álltunk ketten: a fiam, meg én
A tintafoltos zöld asztal előtt -
A tanító szólt: "Ez az a gyerek?"
- Igen! - feleltem s bemutattam őt.

- Ez az a gyerek... ez a szőke fej,
Amelyet búsan im' föláldozok;
Az élet titkos, mély betüivel
Jegyezzék tele e kis homlokot.

- Ez az a gyerek... ez a büszke szem,
Ez az ártatlan, tiszta, szent mosoly,
Amelyre majd a hetük ólmos árnya
Sötét barázdát vonva, ráomol...

- Ez az a gyerek... e parányi lélek,
Ki előtt ime megnyílik az út...
Szemem könnyével mosom kezeim:
Tegyék hát rá a szöges koszorút...

Ecce!... gondoltam nagybúsan magamban,
Amint ott álltunk a fiam, meg én,
A hideg, komoly iskola-teremben
Beíráskor, szeptember elsején...