Anyákról
Akinek van boruljon le elébe
És napsugárból, tiszta színjóságból
Fonjon, fonjon glóriát fejére.
Akinek van: jaj, soha meg ne bántsa,
Mert később úgy égeti majd az önvád,
Mintha mezítláb járna tűzparázsba!
Akinek van rejtse az üvegvárba,
Ahol az élet ezer baja gondja.
És a halál talán meg nem találja!
Akinek van, jaj, úgy örüljön néki,
Hogy az öröm szent imádsággá váljék;
Mely Istentől a boldogságot kéri!
...akinek nincs, az mérhetetlen árva.
S nem kárpótolja egy anyai csókért
A világ minden hetvenhét csodája!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!