Enyhe szépségek lágy virága, - U - - - - U - U tudom, nekem már nem terem, U - U - - - U - hajós vagyok ezrek sorába U - U U - - U - U viharos, zajló tengeren, U U - - - - U - hajós vagyok, ki néha gyenge U - U - U - U - U hangon siratja életét, - - U - U - U - de most a zivatarba zengv U - U U U - U - mondja a tenger énekét: - U U - U - U - * Kor, melyben százados igéket - - - - U U U - - bomlaszt minden rövidke perc, - - - - U - U - te vagy az új izzásra éledt U U U - - - U - - Ezerhétszáznyolcvankilenc, U - - - - - U - amikor nyaktilókra szórta U U - - U - U - U a nap égő sugár-nyilát, U U - - U - U - s füstölgő, üszkös, dúlt romokba - - - - - - U - U omlott egy elkorhadt világ. - - U - - - U - Akkor ez a jelszó: Szabadság! - U U U - - U - - országokon végigsepert, - - U - - - U - letörte börtönök lakatját, U - U - U - U - - s a fukar, úri rögre vert, U U U - U - U - jobbágynak azt mondta: szabad vagy, - - U - - U U - U eredj, élj ember-életet, U - - - U - U - neked kelnek most már a magvak, U - - - - - U - - miket a te kezed vetett. U U U U U - U - S ez volt a varázs-szó, amelyre - - U U - - U - U a földből gyárak ezre nőtt, U - - - U - U - s a gyárak torka egyre nyelte U - - - U - U - U a friss, "szabad" munkaerőt, - - U - - UU - de a dolgozók vak csapatja U U - U - - U - U hasznot most is másnak hozott, - - - - - - U - s az áhított aranykor napja U - - - U - - - U még fel se jött s leáldozott. - - U - U- U - S több, mint egy századéven által - - - - U - U - - virágzott az új vállalat, U - - U - - U - kincseket termelt garmadával - U - - - - U - U és gépeket és házakat, - - U U - - U - s míg tengődve cipelte éltét - - - U U - U - - az, akit nyűtt a vad robot, U U - - U - U - gazdája ár-eséstől félt és - - U - U - - - - "fölös" javakat pusztított. U - U U - - - - S a járom egyre görnyesztőbb lett, U - U - U - - - - de egyre dacosabb a nyak U - U U U - U U és gyűlt, csak gyűlt az "értéktöbblet", - - - - U - - - - de fűlt a robbanó-anyag, U - U - U - U - hangoskodtak a néma lelkek - - - U U - U - - hirdetve mind a nagy vihart, - - U - U - U - s már a költők sem énekeltek - U - - U - U - U a holdról csipkés, úri dalt. U - - - - - U - Fenyegetőn zúgott, dübörgött U U U - - - U - - a föld haragvó mélye lenn... U - U - - - U - Ekkor a szörnyű vér-özön jött, - U U - - - U - - hullák hevertek végtelen - - U - - - U - sorokban, mint a széna-rende U - - - U - U - U a tarlón, kaszálás után — U - - U - - U - míg egyszer végre földerengett - - - - U - U - - a fény e hosszú éjszakán... U - U - - - U - S konok szelek hiába fújnak U - U - U- U - - még felleget az égre itt: - - U U U - U - az ég alján már ég az új nap, U - - - - - U - - s egy új kor bontja szárnyait. U - - - U - U- Kor, amely vad, viharzó vészek U U - - U - - - - sodrába percet sem pihensz, - - U - - - U - te vagy az új, izzóbb s egészebb Ezerhétszáznyolcvankilenc! U U U - - - U - - U - - - - - U -
| A
B
A
B
B
C
D
C
| 9
8
9
8
9
8
8
8
| | A
| 1
| | A
B
A
C
D
E
D
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
C
B
C
B
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
C
D
C
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
B
C
B
D
| 9
8
9
8
9
10
9
8
| | A
B
A
C
D
E
E
| 9
8
9
8
9
8
17
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|