A társaság népes és igen előkelő,
U - U - - U - U U U - U -
nem is tudom, hogy kerültem bele,
U - U - - U - - U U
meleg van itt nagyon,
U - U - U U
a sok fecsegéstől fojtó a levegő.
U - U U - - - - U U U -
Gyorsan el innen, legalább gondolatban:
- U U - - U U - - U - U
apró faházban ülök fent a havasokban,
- - U - U U - - U U U - U
a téli viharok, hóviharok ideje eljött,
U - U U U - - U U U U U U - -
a félvad lovak karámokban várnak a legelők tavaszára,
U - - U - U - - - - U U U U - U U - U
élőlény nincs sehol,
- - - - U -
farkasordítást is csak néha hallani.
- U - - - - - - U - U U
A hó szinte egy darabban ereszkedik a földre,
U - - U - U - U U - U U U - U
és zúg a szél.
- - U -
Ide nem jön most emberfia,
U U - - - - - UU
nem tud most hozzám jönni senkisem,
- - - - - - U - U U
a hó mindenkit elfed előlem,
U - - - U - U U - -
csak egy pontot láttam mozogni a völgyben,
U - - - - - U - U U - -
talán a lány volt, akit szerettem,
U - U - - U - U - -
de az is elmerült a hóban.
U U U - U - U - U
| 13
10
6
12
12
13
15
19
6
12
15
4
9
10
10
12
10
9
|
|