Szerző

Havas Gyula

költő, újságíró és kritikus

1893. — 1918. szeptember 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 605 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. december 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Havas Gyula

A magányosság lobogója alatt

Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság lobogója
lobog hajómon csendesen.
Már csillapúlt vizekre érek,
jobb életemnek napja ébred
és tündököl a tengeren.

A messzi partok elfeledve,
a vágynak is ha lenne kedve
feléjük szállni, képtelen:
már nem is tudom, merre járok,
már ködbe vesztek a határok,
a víz s a messzi ég velem.

Csak szívem még, ez ócska mágnes
remeg felé. Ó, hogyha már ez
se húzna vissza, boldogan
vetném magam le a habokba,
mit bánnám, égve és ragyogva
hajóm veszetten hol rohan!

Nyugat, 1916 / 22. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!