Szerző
Lévay József

Lévay József

költő és műfordító

1825. november 18. — 1918. július 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 499 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. december 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lévay József

Jön a tavasz

Takarodik tőlünk a tél óriása,
Űzi a tavasznak tüzes pillantása...
Elmegyen a halál, eljön az új élet,
A régen alvó föld álmából felébred.

Rózsabokor hajlik a domb oldalára,
Csakhogy piros vérből fakad minden szála,
S repkedő pacsirták éneklése helyett
Ágyuszó hasgatja a levegő eget.

Az esti szellő ha vidékünket járja,
Véres zászlókat fog lebegtetni szárnya,
S hives ujjaival lágy selyem kezének
Letörli homlokát a fáradt vitéznek.

Oh mily kies tavasz, ó mily kedves napok!
Midőn az ég boltján uj fényes nap ragyog,
S szétszórt sugarának égető hevétől
Olvad a korona a zsarnok fejéről...

Jer tavasz, jer hozzánk, a szabadságharcba,
Uj erőt lehelvén a küzdő magyarba...
Mikorra kivirit koszorúd virága,
Örömünnep legyen e szegény hazába!!

Lévay József aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom