Kemény Simon

Dúdolgatok magamba...

Meleg volt izzadtam,
Télfagy volt vacogtam,
Magam sose szántam
Panaszt nem nyafogtam.

Az életet tűrtem,
Sorsomat viseltem,
Nem volt a vállamon
Cifra szűr a lelkem.

Nyergeletlen fakó
Csontos lovon jártam,
Darvakat szerettem,
Pávákat utáltam.

Volt, hogy volt jó borom,
Jókedvem, dohányom,
Asszonynép sosem volt
Életem-halálom.

Kis borjút ökörnek,
Csikót paripának
Neveltem más fattyát
Magyar katonának.

Mi voltam; rongy voltam?
Vagy pántlika-másli...
Elhervad az ember,
Mint a szép muskátli.