Útnak látszik, de szörnyű árok.
- - - - U - - - -
Feneke nincs, rajta ködátok.
U U U - - U U - U
A két partján emberi árnyak,
U - - - - U U - U
Egymásra soha nem találnak.
- - U U U - U - -
Csupa férfi az egyik parton,
U U - U U U - - U
A másikon meg csupa asszony.
U - U - - U U - -
Mi néha megtöri a csendet,
U - U - U U U - U
Egymás hangjára felfigyelnek,
- - - - U - U - -
Mennek, sietnek, hídra várnak!
- - U- - - U - -
De hídja nincsen a magánynak...
U - U - U U U - U
Egy ritmusra léphet a lábuk,
- - - U - U U - U
Egy az örömük, álmuk, vágyuk,
U U U U U - - - -
Dobhatnak egymásnak virágot,
- - U - - - U - -
Szőhetnek együtt színes álmot,
- - U U - - U - -
Szerethetnék és gyűlölhetnek,
U - - - - - - - -
Tövist szórhatnak, magot vetnek,
U - - - - U - - -
Csak híd az, mit hasztalan vágynak,
- - - - - U - - -
Mert hídja nincsen a magánynak...
- - U - U U U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
B
B
E
E
A
A
D
D
B
B
| 9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
| | | |
|
|