Hervadt köveid hallgatom Visegrád, gyöngülő erősség, - - U U- - U - U - - - U - U - - lőréseidben fekete éjszaka vigyáz, keserű gaz virul. - - U- - U U U - U U U - U U - - U - Csatás idők emléke leng körül, régen holt ember arcát U - U - - - U - U - - - - - U - - idézik téglákkal pirosló falaid, csipkésen rohanva U - - - - - U - - U U- - - - U - U sóhajos égbe. - U U - U Vértes katonák érce helyett csak a tücsök pengeti ódon - - U U - - U U - U U U - - U U - - dalait, huhogó szél kotorász mintha keresne valakit. U U- U U - - U U - - U U - U U U U Igy lesz minden harcokból anyánk kezével simító nyugalom - - - - - - - U - U - - U - - U U - s minden gyönyörű békévé omlik acél szájában a sikló - - U U - - - - - U U - - - U U - - éhes időnek. - U U - U Elmúlás éneke száll, amerre Duna zúdítja folyton remegő - - - - U U - U - U U U - - U - - U U - napos vizeit, vashernyók másznak messze ködlő városok felé, U - U U- - - - - - - U - - - U - U - házak guggolnak, harangok és leányok kacagnak. - - - - - U - U - U- - U - U És hull a kő, mint fák deres lombja, nehéz sirással a hörgő - - U - - - U - - U U - U - U U - - mélybe zuhanva. - U U - U Hulló homlokodon, Visegrád, gyönge moha díszíti századok - - - U U - U - - - U U U - - U - U - kemény ráncait s romokban is méltó zene vagy és szépség. U - - U- U - U - - - U U U - - - Halálba roskadó dicsőség fényével, temetők enyhe csöndjét U - U - U - U - - - - - U U - - U - - árasztva tündökölsz a lombos táj fölött mint fáradt - - U - U - U - - - U - - - - őszi mosolygás. - U U - -
| 17
19
17
18
5
18
18
18
18
5
20
19
15
18
5
19
17
19
15
5
| Alliteráció
|