Tudom, hogy fog még írni!... U - - - - - U Majd, ha a tavasz eljő, - U U U U - - Vágtatva kavarog sok sötét felhő, - - U U U - - U - - - A tavaszi viharok idején. U U U U U U U U U - Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én. U - U U - - - - U - Nem levél lesz az: a vágy sóhaja! - U - U U U - - U U Párját hívó dalos madár szava, - - - - U - U - U U Tavasz okozta öntudatlan mámor, U U U - U - U - - - - Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol. - U U - - - - - - - - Tudom, hogy írni fog, remegve várom. U - U - U - U - U - U Erről szövődik bennem minden álom, - - U - - - - - U - U E levéllel van a lelkem tele, U U - - U U - - U U Ez a holnap csodás ígérete! U U - - U - - - U U ...Ott találom majd az asztalomon. - U - - - U - U U - Kigyúl tőle az arcom, homlokom. U - - U U - - - U - Tudom, majd minden könnyem rája hull, U - - - - - - - U - S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul. U - - - U - U - U - U U
| A
B
B
C
C
D
D
E
E
E
E
F
F
G
G
H
H
| 7
7
11
10
10
10
10
11
11
11
11
10
10
10
10
10
12
| | | |
|
|