Tudom, hogy fog még írni!...
U - - - - - U
Majd, ha a tavasz eljő,
- U U U U - -
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
- - U U U - - U - - -
A tavaszi viharok idején.
U U U U U U U U U -
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
U - U U - - - - U -
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
- U - U U U - - U U
Párját hívó dalos madár szava,
- - - - U - U - U U
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
U U U - U - U - - - -
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
- U U - - - - - - - -
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
U - U - U - U - U - U
Erről szövődik bennem minden álom,
- - U - - - - - U - U
E levéllel van a lelkem tele,
U U - - U U - - U U
Ez a holnap csodás ígérete!
U U - - U - - - U U
...Ott találom majd az asztalomon.
- U - - - U - U U -
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
U - - U U - - - U -
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
U - - - - - - - U -
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
U - - - U - U - U - U U
| A
B
B
C
C
D
D
E
E
E
E
F
F
G
G
H
H
| 7
7
11
10
10
10
10
11
11
11
11
10
10
10
10
10
12
| | | |
|
|