Heltai Gáspár

Hogy a halál nem fél sem hatalomtól, sem erőtől, sem tudománytól

Nem gondol a halál senkivel
Sem gazdaggal, sem kegyetlennel:

Nem a pörlőknek esküvésekkel
Sem a patvarkodóknak nyelvekkel.

Nem gondol senki bölcseségével
Sem okossággal, vagy sebes ésszel;

Nem az uraknak fenyítésekkel
Sem a döllyeseknek haragjával.

Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép cifrás asszonynépekkel.

Nem gondol sem naggyal, sem kicsiddel,
Nem marhással, avagy szegénnyel.

Elsiet ő a császár házába,
Mint a szegén s hitván pásztoréba.

Hol vadnak most mindnyájan a pápák,
A kardinálok és pátriárkák?

Hol vadnak mindnyájan az érsekek,
A prelátusok és pispekek?

A prépostok és kanonokok,
A dékánok és vikáriusok?

Hol vadnak a gazdag apáturak,
A priorok és gárgyánok?

Hol a mester és a doktorok,
És a számtalanféle barátok?

Hová löttek el a sok császárok,
És a számtalan nagy sok királyok?

A külemb-külemb fejedelmek,
És a telhetetlen nemesek?

Hol vadnak az igen kevély grófok?
És a hamis kancelláriusok?

Hová löttek a kegyetlen dúsok?
A hírneves s a nemes vitézek?

Hol vadnak a bírák és polgárok,
A művesek és szántó emberek?

Hol gyermek, leány és asszonyállat
És hol az egész emberi nemzet?

Hol immár Páris s szép Heléna,
Hol Tarquinius és Lukrécia?

Hol vagyon Plátó és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilius?

Hol vagyon Thales és Empedokles,
És a nagy mester, Aristoteles?

Hol a nagy és erős Alexander,
És az igen bátorságos Hektor?

Hol a drága császár, Julius,
Hol a vitézek: Akhilles s Priamus?

Hová lött el az igen erős Sámson,
Az eszes és igen bölcs Salamon?

Mindnyájan odavadnak s megholtak,
Egy sem meniködett meg közülek.

Minden embereknek kell követni
Ezeket, és ekképpen meghalni.

Minden ember ezen megálljon
És a halálhoz igen készüljen.