Hatalmas ősz van. Behódolt a kert
U - U - - U - - U -
A fák mezítlen, néma foglyok állnak
U - U - - - U - U - U
Elébe szórván kincseit a nyárnak
U - U - - - UU U - -
Most ítéletre várnak. Vár a kert.
- - - - U - - - U -
Az erdőn fent még zajlik a csata.
U - - - - - U U U U
Lélegzetfojtva hallgat lent a kert
- - - - U - - - U -
S íme a nyárnak futó csapata
- U U - - U - U U U
Véres zászlót az alkonyégre vert.
- - - - U - U - U -
Egy asszony áll a kopasz fák között.
U - U - U U - - U -
Dacosan mint egy elárult vezér
U U - - U U - - U -
Nézi a pírt a barna hegy fölött.
- U U - U - U - U -
Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
- - - - - - U - U -
Remeg a kert körötte s egy levél
U U U - U - U - U -
Félve, puhán könnyes szemére hull.
- U U - - - U - U -
| A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
C
| 10
10
10
| | | |
|
|