Csöndes csatatér a föld, sugarakat bénító halál
- - U U - U - U U U - - - - U -
vigyáz vén csőszként hajlokok homályos ablakából.
U - - - - - U - U - U - U - -
Fák csontjain öreg levél zörög s roppant győzelmi zászló
- - UU U - U - U - - - - - U - -
hegyormok ezüst lobogása távol.
U - U U - U U - U - U
Kár volt a harc, pezsgő nyarak derűje, mi elvonult,
- - U - - - U - U - U U - U -
kék boltok alatt szivek és lombok ujjongó muzsikája,
- - U U - U U - - U - - - U U - U
károgják éhes csőrrel este árnyai: a varjak és suhogva
- - - - - - U - U - UU U - U - U - U
hullnak halálos fellegként a tájra.
- - U - - - - - U - U
Rögbe szívódtak a harcosok s csak álom volt talán,
- U - - U U - U - U - - - U -
hogy egykor itt virultak s bátran tusáztak a téllel.
U - U - U - - - - U - U U - U
Elomló testüket gyümölcsös ősz takarja csöndesen
U - - - U - U - U - U - U - U -
hervadt szirmokkal, sápadt falevéllel.
- - - - - - - U U - U
A béke egyszínű világa: fehér pázsitok és lombok
U - U - - - U - U U - - U U - - -
remegnek nyár emlékein, kék derengés szivárog.
U - - - - - U- - U - - U - -
Szívünkben s hantok alatt mélyen nyugosznak a pipacsok
- - - - U U - - - U - U U U U -
s a halovány ajkú szőlővirágok.
U U U - - - - - U - U
| A
B
B
B
| 16
15
17
11
| | A
B
C
B
| 15
17
19
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 15
15
16
11
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 17
15
16
11
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|