Titokzatos, csodás tengerfenékre
U - U - U - - - U - U
Gyakorta vitt a gyermekképzelet...
U - U - U - - - U -
Búvárnak lenni - igy gondoltam egykor -
- - - - U - - - U - -
Mesékbe illő boldogság lehet.
U - U - - - - - U U
Mélységbe szállani, le a fövényre,
- - U - U U U U U - U
Hol tompán zúg a hullám-áradat,
- - - - U - - - U U
Ahol az ágbogas polip-kar alján
U U U - U - U - U - -
Korallok testén - fájdalom fakad.
U - - - - - U - U U
Vágyam elhalt - mint annyi - észrevétlen...
- U - - - - U - U - -
De most nagyobb, uj erőre kapott,
U - U - U U - U U -
Hogy a bánat borongó fátyolában
U U - - U - - - U - -
Látlak, hogy nincsen vig, csak gyásznapod.
- - - - - - - - U U
Hogy nincs vigaszszóm szived sebére,
- - U - - U - U - U
Mert nem tudom, hogy mi ütötte rajt...
- - U - - U U - U -
A gyermekévek vágya, im, fölébredt,
U - U - - - U - U - -
S ismerni bánatod, szivedbe bajt.
- - U - U - U - U -
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 10
10
11
10
| ^ Keresztrím
| | |
|
|