Szerző
Kemény Simon

Kemény Simon

költő, író, újságíró és szerkesztő

1882. augusztus 19. — 1945. január 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 141 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. szeptember 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kemény Simon

Utolsó mosoly

Szép barna bútorok, szegény falak:
Ma nem hál itthon az életöröm;
Ma jaj nekem a hosszú éjszakán
Minden szobrom ma még összetöröm.

És kidobálom a szentképeket,
A vertezüst nehéz edényeket,
Ma összezúzok minden porcelánt,
És eloltom a meleg fényeket.

Hímzett selyem ma épen nem marad,
Sárgult csipkék és nemes szőnyegek;
Kidobálok ma minden ékkövet
S fázva, üresen, összegörnyedek.

Dohányillat, tömjénszag, parfümök:
Ma éjjel búsan mindent száműzök,
Dalos szép szavak nem folynak ma át
Víg folyamban a fogaim között.

Ma koszorút a halálfélelem
Csavar barnahajas fejem körül,
Ma hideg harmatot sír rám a láz
S forró hajával szárazra törül.

S a beteg reggel aranytűje majd
- Az első, zengő, végtelen sugár -
Átszúrja fáradt, fáradt szivemet
S egy utolsó hálás mosolyra vár.

Nyugat, 1908 / 5. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom