Vértesy Gyula

Szomorú vers egy kis zászlósról

(Meghalt május elsején az olasz harctéren.)

Szegény kis öcsém hogy szerette
A virágokat, a napot.
S virágos május napos napján
A szivébe golyót kapott.

Húsz éves volt a kicsi zászlós.
A hadba dalolva vonult.
Nevetett, mikor búcsúzáskor
Az én szemembe könny tolult.

Húsz éves volt a kicsi zászlós,
És meghalt május elsején.
Életbimbók így fúlnak vérbe
A harcok szörnyű mezején.

Deli, vidám, okos legény volt.
Csupa egészség, dús erő!
Mesésen szép, boldog jövőre
Borúit Tirolban szemfedő.

Ragyog a nap, virágok nyílnak
S te nem látsz semmit már soha.
Ifjú tested ahol már oszlik:
Illat, se fény nem száll oda.

Nem látlak soha, soha többet,
Te ifjú májusi halott.
És te se látod soha többé
A virágokat, a napot.

Húsz éves volt a kicsi zászlós
És meghalt május elsején.
Félbemaradt egy csodaszépen
Megkezdett életköltemény.

A költemény végső akkordja
Míg élek, szivemben rezeg:
...május elsején a hazáért
Meghalt egy húsz éves gyerek...