Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 151 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. augusztus 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

Kis lány búja

Öntsed, öntsed könyjeid, oh,
Bús szemem!
Nincs olly bánat a világon,
Mint nekem.

Volt egy kedves kis madarkám,
Oh, de szép!
Mult tavasszal fogta még a
Csalfa lép.

Szárnya tarka, lába piros,
Mint a meggy,
Sárga orra, és alatta
Barna begy.

Pallócskáin játszadozva
Szökdécselt,
Zöld rostélyi közt gyügyögve
Énekelt.

Énekelve monda nékem
Jó reggelt,
Tenyeremből csipdesődve
Eddegelt.

Ah, s e kedves kis madarka
Meghala;
Pedig nékem több barátom
Nem vala.

Két orczámat sűrü könnyem
Áztatja;
Most tudom csak: millyen a szív
Bánatja?

Nem kell nékem a játék; mert
Búsulok;
Nem kell étel, álom; mert én
Meghalok.

Rád ruházom bubarongyim,
Kis halott!
Virágtáblám közepében
Lesz sírod.

A virágok szebbjeit le-
Szaggatom;
S koszorúba sírod föli
Aggatom.

Testem lészen gödrödön a
Sírhalom;
Mert az élet nékem immár
Únalom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom