Ördög a kályhában
Évike meséli nagyapónak
Nagyapó! Nagyapó! Édes nagyapókám!
Mi bajod, galambom, édes kis fiókám?
Jaj, lelkem nagyapó, sok földet bejártam,
De még soha olyat, mit a konyhán láttam!
Mit láttál, mit láttál, édes kis fiókám?
Ördögöt-bördögöt, édes nagyapókám!
Láttam a két szemét, huh, de hogy szikrázott!
Úgy megijedtem, hogy a hideg kirázott.
A szeme szikrázott, a foga csikorgott,
Drom, drom, dromdoromdrom, jaj de szörnyen morgott!
Fogát csikorgatta, száját tátogatta.
Óh, lelkem nagyapó, te csak nevetsz rajta.
Pedig rajtam kívül látta Sári, Mári,
Hogyha ez sem elég: Katóka meg Klári.
Sári, Mári, Klári, Évike, Katóka-
No még most sem hiszed, édes nagyapóka?
Mondá nagyapóka: ezer milljom átok!
Mégse tréfa dolog, ha ennyin láttátok,
S nagy bajusza alá mosolygását rejtve,
Szép lassan elindul, konyhát útba ejtve.
Évikével kezén elől nagyapóka,
Aztán Sári, Mári, Kalári, Katóka.
(Be kár, hogy nagyapó vállán nincsen mente,
negyvennyolcban se volt ilyen regimentje!)
Megy nagyapó bátran, előre, előre!
Ilyen bátran ment ő a csatamezőre.
Kemence ajtaját kinyitja botjával,
S eltűnik az ördög szemével, szájával.
Mindahányan vannak, nevetnek a mókán,
S egy szívvel kiáltják: Édes nagyapókám!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!